A szép mosolyt
velünk érheti el

Ajánlott cikkünk

Foghúzás — mikor kerül rá sor, és mit érdemes tudni róla

„Doktornő, csak nehogy húzni kelljen!" — talán nincs is olyan mondat, ami annyiszor elhangzik a rendelőben, mint ez. Pedig a mai eljárásokkal a foghúzás nagyon messze áll attól a képtől, amit a legtöbben a nagymamájuk történeteiből vagy régi filmekből őriznek. Egy gondosan kontrollált, rövid  beavatkozás — és sokszor ez jelenti a megkönnyebbülést egy hónapok óta kínzó fogfájás után. Mikor válik elkerülhetetlenné a foghúzás? Minden fogorvos első célja, hogy a fogat megmentse. Gyökérkezeléssel, töméssel, koronával nagyon sok olyan fogat vissza tudunk hozni, amit első ránézésre reménytelennek tűnhetne. Vannak azonban helyzetek, amikor a húzás egyszerűen ésszerűbb döntés, mint tovább küzdeni. A leggyakoribb okok: súlyos, a gyökérig hatoló szuvasodás, amikor már a fogat nem lehet stabilan visszaépíteni; gyökértörés, amit sem tömés, sem korona nem old meg; előrehaladott ínybetegség, amikor a fogat tartó csont annyira visszahúzódott, hogy a fog mozgó lett; valamint az úgynevezett impaktált bölcsességfogak, amelyek rosszul törnek elő, vagy nyomják a szomszédos fogakat. Néha fogszabályozás miatt is szükség lehet egy-egy fog eltávolítására, hogy a többinek legyen elegendő hely. Mi történik pontosan a rendelőben? A beavatkozás két részre bontható: az érzéstelenítésre és magára a foghúzásra. Az érzéstelenítés során egy vékony tűvel juttatjuk be a helyi érzéstelenítőt a fog környékére. Őszintén szólva ez a legkellemetlenebb pillanat az egész folyamatban — és ez is mindössze néhány másodperc. Onnantól a páciens már nem érez fájdalmat, csak nyomást és enyhe mozgást. Amikor a fog körüli szövetek teljesen elzsibbadtak, a fogat először egy speciális eszközzel, emelővel mozgatjuk ki a helyéről, majd fogóval finom, ringó mozdulatokkal távolítjuk el. Egy szokványos foghúzás mindössze néhány percig tart. Ha a fog gyökere görbe, vagy a fog még a csontban ül (pl. egyes bölcsességfogak esetében), úgynevezett sebészi foghúzásra van szükség, amikor az ínyt egy kicsit felnyitjuk — ez sem tart lényegesen tovább, és a páciens itt sem érez fájdalmat. Fáj-e a foghúzás? A rövid válasz: jó esetben nem igazán. A modern helyi érzéstelenítők a környező idegeket annyira megbízhatóan blokkolják, hogy a beavatkozás alatt fájdalmat nem érez a páciens. Amit sokan tapasztalnak — nyomás, reccsenő hangok, mozgás —, az nem fájdalom, csak szokatlan érzet. Ha valaki mégis éles fájdalmat érez a húzás közben, az egyetlen dolgot jelent: plusz érzéstelenítésre van szükség, és ezt bármikor jelezheti. Senkit nem küldünk el úgy a rendelőből, hogy szenvedett volna. Az igazi kellemetlenség sokszor nem maga a húzás, hanem a napokig tartó, halogatott fogfájás előtte. A legtöbb páciens a beavatkozás után mondja, hogy „ennyi volt az egész?" — és ez a leggyakoribb visszajelzés, amit kapunk. És utána? A foghúzás utáni első 24 óra a legfontosabb, mert ekkor alakul ki az úgynevezett véralvadék az üregben, ami a gyógyulás alapja. Ezért ilyenkor nem szabad öblögetni, szívószállal inni, dohányozni vagy forró ételt fogyasztani. A részletes utóteendőket egy külön cikkben foglaltuk össze — mindenképpen érdemes elolvasni, még mielőtt bárki sorra kerül. Megelőzhető-e a foghúzás? A legtöbb esetben igen. Rendszeres, évi egy-két szűrővizsgálattal, alapos szájhigiénével és a kisebb problémák időben történő kezelésével a fogak nagy többsége megmenthető. Ha egy fog lyukas, a fognyak érzékennyé válik, vagy az íny időnként vérzik — ezek mind apró jelek, amik most még egy kis beavatkozással rendbe hozhatók. Ha viszont hónapokig halogatjuk, ugyanaz a probléma pár év múlva már gyökérkezelést, koronát, vagy éppen foghúzást jelenthet. Mi igyekszünk minden olyan fogat megmenteni, amit csak lehet. De ha a húzás mellett döntünk, az azért van, mert ez a legjobb döntés az Ön hosszútávú egészségéért — nem pedig azért, mert a rendelőnek az egyszerűbb. És ha a félelem az, ami visszatartja a látogatástól, kérem, ossza meg velünk, mielőtt leül a székbe. Azért vagyunk itt, hogy ne kelljen egyedül hordozni a fogfájást és a félelmet egyszerre.